VERESS FERENC - FELTALÁLÓ, KÖLTŐ, FESTŐ

Hajdúböszörményben született 1908. augusztus 24-én. Apja kerékgyártósegéd, anyja piaci árus volt. Kilencen voltak testvérek. Egyik bátyja, a kilenc évvel idősebb Géza festőnövendék korában Csók István tanítványa volt.

Veress Ferencet minden érdekelte, ami az emberrel, a művészetekkel és a technikával kapcsolatos volt. Pályáját lakatosinasként kezdte, később segédként böszörményi műhelyekben dolgozott. Ebből az időszakból származik első verseskötete, a Szárnyalás előtt. Fiatalkori találmányai közül említésre méltó a paprika-sóadagoló automata, a higiénikus fogvájótartó és a Zefír-kályha. Az ezek szabadalmaztatásából kapott pénzből Budapestre költözött és Művészvilág címmel folyóiratot alapított.

A II. világháború után játéktervezéssel, később gépszerkesztőként műszaki fejlesztéssel foglalkozott. 21 bejelentett és elfogadott szabadalma van. Ezek közül a legjelentősebb a "forgácsmentes fémdarabolás síkfolyatással" világszabadalom, az évszázad egyik legjelentősebb találmánya. Műszaki munkássága mellett továbbra is aktívan foglalkozott költészettel és festészettel. Akvarelljeit bemutatták Zürichben, Montrealban, Hajdúböszörményben, Velencén, Székesfehérváron és számos más helyen. 1983. február 2-án hunyt el.

Jelentősebb találmányai:

Paprika-sóadagoló automata, 1933.
Higiénikus fogvájótartó, 1933.
Zefír-kályha, 1933.
Játékló, 1935.
Ugrálás szerűen haladó vontatható gyerekjátékok, 1943.
Klimatikus gyógykamra, 1952.
Asztali foci, 1953.
Gabonatároló hűtőtorony, 1953.
Hengeres testeket tipografáló nyomdagép, 1955.
Forgácsmentes fémdarabolás síkfolyatással, 1963.

Megjelent kötetei:

Szárnyalás előtt (versek). 1928.
Az Úr sátorában (versek). 1942.
Évike megmentője (verses mese). 1947.
A rászedett ember (versek, festészeti tanulmányok, akvarellek). 1974.
Harc a barlangi medvével (verses mese). 1979.

Az alábbi verset A rászedett ember című verseskötetből idézzük:

Ars poetica

Ha vers buggyan ki szívemből,
ha egy furcsa képet álmodok a falra,
ha egy nemlétező gép üteme
gyújt agyamban dalra,
senki sem nyúlt még alázatosabban
tollhoz, ecsethez, körzőhöz,
amint én teszem.
Az órák múlását
észre sem veszem.
Szebbnél-szebb színek egymásba folynak;
élete támad
minden színfoltnak.
A holt tárgyak is életre kelnek:
mosolyognak, vagy énekelnek.
S a gép árnyéka száguld a falon:
át-átsuhan
egy távol csillagon.