KÉPZŐMŰVÉSZET

A böszörményi festőiskola

Hajdúböszörmény kiemelkedő helyet foglal el a magyar képzőművészet történetében. Jeles alkotói közül elsősorban Király Jenőt, a gimnázium rajztanárát kell megemlíteni, aki kiváló festő és nagyhatású pedagógus volt. Az ő tanítványai voltak Pálnagy Zsigmond, Kampler Kálmán, Litkey György, Szolnoki Zoltán, Maghy Zoltán, a böszörményi festőiskola első generációja. Sajátos, önálló karakterrel rendelkezve valósították meg művészi elképzeléseiket. Alkotásaikban megjelenik a böszörményi táj, az alföldi életképek, a dolgozó ember, arcképeikben az e vidékre jellemző típusok. Litkey György festményei külföldön is nagy sikert arattak. Káplár Miklós képein a Hortobágy, a puszta emberei jelennek meg. Az ő emlékét külön emlékház is őrzi Böszörményben.

Király Jenő halála után is a gimnázium volt a festészeti élet központja, fia, Király Róbert követte a tanári katedrán, s ő volt az iskola rajztagozatának első tanára 1969-ben. Őt a nagyon tehetséges festő Bíró Ferenc követte, szintén kiváló pedagógus is volt, a ma működő böszörményi indíttatású képzőművészek jelentős része az ő tanítványa volt. Negyvenen felül van azoknak az alkotóknak a száma, akik a gimnáziumban végeztek. Napjainkban is van rajz-és vizuális nevelés tagozat az iskolában, tanárai Gajdán Zsuzsa, Kiss Ilona művésztanárok és Papp Zsolt (médiaismeret).

Sokan foglalkoznak elméleti szinten művészeti kérdésekkel: Lázár Imre, Nagymihályi Géza, Székelyhidi Ágoston, Tarczy Péter, Nyakas Miklós. Az első világháború óta rendszeresen voltak a városban képzőművészeti kiállítások, s Hajdúhéten egyéb rendezvények mellett a város festői is nagyszabású tárlatokon mutatkoztak be az idelátogató közönségnek.

Hajdúsági Nemzetközi Művésztelep

Az ötvenes években bizonyos mértékig visszaszorult a festészet iránti helyi érdeklődés, azonban az 1960-as években a helyi értelmiség egy kis csoportja, akiket Czine Mihály irodalomtörténész böszörményi műhely néven emlegetett, gondolkodni kezdett egy alkotótábor létrehozásának a lehetőségén. Ennek a csoportnak a tagjai Bíró Ferenc, Kertész László, Lázár Imre, Pálnagy Balázs, dr. Oláh Imre, Székelyhidi Ágoston. 1964-ben nyitotta meg kapuit a hajdúböszörményi művésztelep.

A kolónia tevékenysége az évek során egyre gazdagodott, színesedett. Kezdetben rajztanárok, amatőrök továbbképzőjeként működött, majd egyre inkább hivatásos festők látogatták, valóban alkotótáborrá vált főiskolai tanárok irányításával. Nagy előrelépést jelentett a telep életében, mikor lehetőség nyílt arra, hogy külföldi művészek is részt vegyenek a munkában. Sok külföldi festő ismerkedett meg a művésztelep révén Magyarországgal, Hajdúböszörménnyel. Megragadták őket a város jellegzetes motívumai, a sajátos temetői fejfák, a régi kerítések mintázata, a zsákutcák (helyi szóhasználattal: zugok). A világ sok tájáról érkeztek alkotók.

A külföldön élő magyar festőkkel való találkozás alkalmat adott, és ad arra, hogy a különböző országokban élő művészek megismerkedjenek az egyetemes magyarságot érintő problémákkal, közösen keressenek és találjanak válaszokat a felvetődő kérdésekre.

A város nagy szeretettel fogadta és fogadja művésztelep résztvevőit. A nyitó és záró kiállításoknak mindig nagy közönsége van, és az 1969-ben alapított Káplár Miklós Emlékérem szintén a helyi közönség elismerését fejezi ki. Az érmet minden évben egy alkotó kapja meg, s a következő évadban a kitüntetett kiállításával nyílik a telep. Az alkotótábor vezetői a következők voltak: Hajdú Endre, Szabó László, Székelyhidi Ágoston, Lázár Imre, jelenleg Burai István, Marczin István. A telepet Hajdúböszörmény Város Önkormányzata tartja fenn, a Hajdúsági Nemzetközi Művésztelep Alapítvány irányítja: Nyakas Miklós (elnök), Burai István, Fátyol Zoltán, Fekete János, Lázár Imre, Lóska Lajos, Nagymihályi Géza, Székelyhidi Ágoston, Szilágyi Imre, Tamás Ervin.